Az epoxi porbevonatok hőmérsékleti jellemzői

Kikeményedési hőmérséklet és a térhálósítószerek hőállósága
A különböző térhálósítószerek kikeményedési hőmérséklete eltérő, és a kikeményedett termékek hőállósága is nagyon eltérő. Általánosságban elmondható, hogy magas kikeményedési hőmérsékletű térhálósító szer használatával kiváló hőállóságú térhálósított terméket kaphatunk. Addíciós polimerizációs térhálósítószerek esetén a kikeményedési hőmérséklet és a hőállóság a következő sorrendben növekszik:
Alifás poliaminok < aliciklusos poliaminok < aromás poliaminok < fenol-aldehidek < anhidridek
A katalitikus addíciós polimerizációs térhálósító szerek hőállósága nagyjából az aromás poliaminok szintjén van. Az anionos polimerizáció (tercier aminok és imidazolok) és a kationos polimerizáció (BF3 komplexek) hőállósága alapvetően megegyezik. Ennek főként az az oka, hogy bár a kezdeti reakciómechanizmusok eltérőek, végül éterkötésekkel összekötött hálózati struktúrát alkotnak.
A keményedési reakció kémiai reakció, amelyet nagymértékben befolyásol a kikeményedési hőmérséklet. A hőmérséklet növekedésével a reakció sebessége nő, és a gélesedési idő rövidül; a gélesedési idő logaritmusa általában lineárisan csökkenő tendenciát mutat a kikeményedési hőmérséklet növekedésével. Ha azonban a kikeményedési hőmérséklet túl magas, a kikeményedett termék teljesítménye gyakran csökken, így a kikeményedési hőmérsékletnek van egy felső határa; megfelelő kikeményedési hőmérsékletnek azt a hőmérsékletet kell kiválasztani, amely veszélyezteti a kikeményedés sebességét és a kikeményedett termék teljesítményét. A kikeményedési hőmérséklet szerint a térhálósítószerek négy kategóriába sorolhatók: az alacsony hőmérsékletű térhálósítószerek kikeményedési hőmérséklete szobahőmérséklet alatt van; a szobahőmérsékletű térhálósító szerek kikeményedési hőmérséklete szobahőmérsékleten 50 fokig terjed; a közepes hőmérsékletű térhálósítószerek keményedési hőmérséklete 50-100 fok; a magas hőmérsékletű térhálósítószerek pedig 100 fok feletti kötési hőmérséklettel rendelkeznek. Nagyon kevés fajta alacsony hőmérsékletű térhálósító szer létezik, beleértve a politiolokat és a poliizocianátokat; A Kínában kifejlesztett és gyártásba helyezett T-31 módosított aminok és YH-82 módosított aminok 0 fok alatt kikeményíthetők. Sokféle szobahőmérsékletű térhálósítószer létezik: alifás poliaminok, aliciklusos poliaminok; kis molekulatömegű poliamidok és módosított aromás aminok. Egyes aliciklusos poliaminok, tercier aminok, imidazolok és bór-trifluorid komplexek a közepes hőmérsékleten keményedő típushoz tartoznak. A magas hőmérsékleten kikeményítő szerek közé tartoznak az aromás poliaminok, savanhidridek, rezol fenolgyanták, aminogyanták, dicián-diamid és hidrazidok.
A magas hőmérsékletű térhálósítási rendszerek esetében a kikeményedési hőmérsékletet általában két szakaszra osztják: alacsony hőmérsékletű keményítést alkalmaznak a gélesedés előtt, és a zselés állapot elérése vagy a gél állapotnál valamivel magasabb állapot elérése után magas hőmérsékletű melegítést alkalmaznak az utókezeléshez. -gyógymód. A kikeményedés előző szakaszát előkezelésnek nevezzük.